Ahogy öregszünk, változunk, kicsit mássá leszünk, fejlődünk, majd átalakulunk, s mégis valahogy vissza- visszakanyarodunk gyökereinkhez. Ragaszkodunk a belénk égett emlékekhez, érzésekhez, illatokhoz és hangulatokhoz, s észre sem vesszük, hogy otthonunkat is ennek megfelelően kezdjük öltöztetni.

Jól emlékszem Andival való első találkozásunkra. Vidéki romantika, természetesség és finomság áradt lényéből. Vonzódott a fényhez, a vidám színekhez, a nosztalgikus bájhoz, a rendhez és a tisztasághoz. Fontos volt neki az otthon melege, vágyott egy térre, ahova elvonulhat és ahova akár rendszeresen társaságot hívhat.

Könnyen megfogalmazódott a követendő irány, mindent akartunk, amit vidéken magunkba szívtunk, a kérdésünk már csak az volt, hogyan szorítsuk mindezt a városi lét olykor rideg falai közé.

A megoldás így sikerült!