Ahogy minden költözés, úgy a meglévő otthonunk teljeskörű átalakítása is egy új élet kezdetét is jelenti, aminek célja, hogy legyen egy hely, ami hazahúz, ami feltölt minket a mindennapokban. Épp úgy számot vetünk ilyenkor magunkkal, stílusunkkal, vágyainkkal, terveinkkel, mint amikor elhagyva régi otthonunkat, egy teljesen újba költözünk. Az kétségtelen, hogy ezt az időszakot a folyamatos döntéshozatal, a feszített tempó, az állandó mérlegelés jellemez, de egy előre kialakított koncepcióval sokat könnyíthetünk helyzetünkön.

Ez az átalakítás a teljesség jegyében telt, szinte a nulláról építettük újjá ezt az otthont, amelynek célja itt is az volt, hogy a tulajdonos személyisége, nőisége maximálisan érvényesüljön úgy, hogy a teret a funkcionalitás figyelembevétele mellett szervezzük át. Így mozgattunk, vagy bontottunk el falakat, s ennek köszönhetően cseréltük meg a konyha és a fürdő funkciót is, amivel nemcsak szellősebb tereket alkothattunk, hanem kaphattunk végre egy kisszobát is, ami eredetileg - aprócska mérete miatt - csak tárolásra volt alkalmas. Az eredetileg egymásból nyíló szobák falát is egy tollvonással bontottuk el, s helyeztük a háló funkciót az épített galériára.  Modernitás és klasszikusság ütköztek, amelyben a csillogó felületek szinte kiemelkednek, mintegy főszerepet ragadva maguknak. Így fér meg egymás mellett a lakkozott, fényes padló a modern, éles bútorokkal, vagy akár a manapság divatos lámpatestek az antikoláson átesett, régi bútorokkal. Ebben a vegyes eklektikában "csak" a stílusok ritmikáit kellett felügyelni, hogy ezek egyensúlyát biztosíthassuk. Az, hogy egy ilyen munka anyagi-, időbeli áldozatokkal jár - s nem kevéssel -, az nem vitás, de azt a felszabadult örömérzést és boldogságot, amit az átadáskor (s még évekkel később is) érezni lehet, talán minden erőfeszítésért kárpótol!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a VIZSUart Facebook oldalához ITT, ahol a Tetszik gomb kipipálása mellett ne felejtsd el a Követés gombot is kipipálni, hogy a legfrissebb tartalmak is eljuthassanak Hozzád.

A képekért köszönet: Jurassza Zsófia