"A világ legszebb házát ajándékozom Neked!" Ez a mondat 1957. szeptember 17-én hangzott el, egy meghitt esküvőn. Carlo Ponti tette ezt az ígéretet az akkor 22 éves Sophia Lorennek, talán épp azért, mert szerelmük nem indult felhőtlenül. A gyerekkorában sokat nélkülözni kényszerült Sophia 14 évesen találkozott az Ő (fehér lovon érkező) fehér hercegével, aki rögtön szárnyai alá vette a fiatal tehetséget. Kapcsolatuk azonban csak nyolc évvel később teljesedhetett ki, amikor Carlo Ponti elvált előző feleségétől.
Azonban, azt hiszem, hogy ezzel az elképesztő, XVI. században épült, 50 szobás villa megvásárlásával sikerült ígéretét teljesíteni.

"A világ legszebb háza"

A ház mesés, lenyűgöző, olykor drámai, épp mint amilyennek Sophia Lorent képzelhettük filmjei alapján.
A hatás a házon belül is folytatódik, nincs üresjárat. Minden sarok, minden apró részlet a végsőkig díszített, kigondolt. Túlzónak ható freskók, kazettás mennyezetek, monumentális terek és impozáns kiegészítők. A ház már-már nem is valóságos, kicsit meseszerű, olyan mintha egy díszletet járnánk körbe és körbe. De ez mégsem zavaró, köszönhető talán annak is, hogy Sophia Loren "belakja" az összes képet!


A nappali nemes eleganciáját a gazdagságot és luxusérzetet közvetítő arany színnel csak tovább mélyítették.

Monumentális terek, impozáns kiegészítők és az arany nemessége

Az étkező dísze, a kristálycsillár, ami nemcsak vonzza  a tekintetet, hanem szinte megkoronázza az adott helyiséget. És akkor a résztvevőket még meg sem említettem, gondolok itt Marcello Mastroiannira, vagy Vittorio de Sica-ra.

Az étkezőt az asztaltársaság is ékesíti

A ház számomra legbecsesebb pontja, a hálószoba. Itt már a szürke visszafogottságával próbálkoztak, amibe nagyszerűen csempészték bele a narancssárga élénk harsányságát. Ez a párosítás akár közönséges is lehetne, de ezekkel az arányokkal finom, nemes és elegáns.

A ház számomra leg, leg, legje ...

A világ legszebb háza ugyan már elkelt, mint ahogy én is ... :-))), de azzal, hogy 1964. nyarán beengedték házukba a LIFE magazin fotósát, Alfred Eisenstaedt-et, egy kicsit - ha más nem, a képek végignézéséig - mi is részesei lehettünk ennek az izgalomnak. Grazie Signor et Signora!


Ha tetszett a bejegyzésem, légy rendszeres olvasóm és tarts velem a facebookon is - www.facebook.com/vizsuart -, ahol ugyan kevesebb a szöveg, de több a kép.

forrás: www.aussie55.wordpress.com