Ha felidézzük nagymamáink parasztházait, központi elemként valahogy mindig a konyha és az étkező helyiségek emelkedtek ki. Köszönhető talán ez annak is, hogy a magyar vendégszerető nép, s ha vendég érkezett a házhoz, rögtön asztalhoz ültették, s kínálgatták minden földi jóval. Új otthonunk keresésekor nálunk is alapvető szempont volt, hogy a konyhának és az étkezőnek ezt a központi szerepét megtartsuk, megfűszerezve persze azzal, hogy a nappalival is egy légtérben legyenek, mivel sosem szerettem a családomtól elvonultan főzőcskézni.

Egy étkező tervezésekor is maradhatunk a már jól bevált 60x60-as számmisztikánál, legalábbis, ami az ülőhelyek és az attól való felállás, hozzáférés méretét jelenti. Az asztalunk nagysága is ebből, valamint az általánosságban körbeülendők számából könnyedén kiszorozható, szigorúan megfogadva azt a tanácsot itt is, hogy az étkezőt sem a nagy ritkán összejövő család mérete alapján alakítsuk ki, elvéve ezzel rengeteg helyet a mindennapokból! Gondolom sokunknál egyértelmű, hogy étkezőnk helye szorosan a konyhához kötendő, megkönnyítve ezzel a sűrű tálalásokat, asztalleszedéseket. Látványát tekintve pedig nyilván érdemes a konyhához igazodni, figyelve azonban arra, hogy a garnitúrák, azaz az egyanyagból készült bútorok minden esetben összenyomják a legtágasabbnak tűnő tereket is.

Templom utcai házunk, szerencsére, a konyhának és az étkezőnek az előbbiekben említett központi szerep jegyeit már magán viselte, úgyhogy megúszva a falmozgatásokat, csak egy ablakot kellett - Jófogáson szerzett - ajtóra cserélnünk, hogy a teraszra való kijutásunk is megoldott legyen! Ugyan terünk nem óriási, de egy szélesebb asztal és hat szék bepréselésére viszonylagosan alkalmas, a rengeteg beömlő fény és a sok fehér felület pedig úgyis segítségünkre lesz az étkező terének optikai megnagyobbításában. Látványában a  tégla textúráját, az átlátszó székeket, a konyhabútor semlegességét (amiről itt olvashatsz) akartuk érvényesíteni, hogy a nyers fa étkező asztalunk kiemelkedhessen közegéből, amit aztán a színpompás kiegészítőink koronáznak végül majd meg, összhatásként valahogy így:

  És így, és így:

A kiindulási állapotunk pedig ez, a nappali felől. Ott a fekete zsákok helyén lesz egyszer az étkezőnk!

Ott a hátsó fal az étkező fala, az egyetlen, ahol a vakolat nem volt tégláig leszedve, úgyhogy az egyetlen fal, ahol a vakolatot már nekünk kellett leszedetni, majd fehérre festetni! :-)

Ha tetszett a bejegyzésem, csatlakozz a VIZSUart facebook közösségéhez ITT, ahol ne felejtsd el a Tetszik gomb legördülő menüjéből az Értesítéseket kérek fület is beállítani, hogy a legfrissebb tartalmak is eljuthassanak hozzád!